Keszthelyi Zoltán (19. sz.): Az ihászii honvédsiron…

Siró szellő leng a tájon,
Bús az idő, már őszre jár,
Száraz levél zörg az ágon
Nem zengedez dalos madár…
Könyem ered, búmat sirom
Elsirom az ihászii
Honvédsíron.

Szellővel száll sóhajtásom,
Mint az idő borult szívem
Az ihászi bús határon…
Könyes szemem sirva pihen,
Búbánatom alig bírom,
Elsirom az ihászii
Honvéd siron.

A puszta sirt száraz füszál,
Lehullt száraz levél fedi,
Alacsony domb jeltelen áll,
Szivem búval ezért teli…
Fájó könyem ezért sirom
Hullatom az ihásziii
Honvédsiron.

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 47. szám, 1896. nov. 22.