Kopogok a fagyon idefenn,
Ibolya, hallod-e odalenn?

Én vagyok, a régi szeretőd,
Ácsorgok a fagyos ház előtt.

Kopogok, fagyon át üzenek:
Ibolya, én most is szeretlek.

Kék ibolya, várom a szemed:
Mosolyogjon belém kék eget.

Jöjj kékszemű tavasz-kisasszony,
Szemed áhítattal itasson.

Dobbantam a fagyos föld-falat,
Dobbanj e is lenn a föld alatt.

Ős nyelvén a börtön-lakóknak,
Akik egymás fel dobognak.

Forrás: Magyar Írás 3. évf. 1. sz. 1934.