Bodor Aladár (1880-1952): Ligeti pad

 
Nem csak az a szépség, mely mingyárt szívem üt,
Akad szép mindenütt.

Nem csak az a jószív, mely pénzt tud vetni,
Más is tud szeretni.

Két ócska deszka; egy pad volt a ligetben,
Hogy szeretett engem!

(Ócska pad… ugyanaz volt-e igazán itt?
Ő volt-e? – mit számít?!

Hogy tudott ringatni, hanyattfekve rajta,
Mint egy tündér sajka.

Adott négy kék eget, aranyszélű felhőt,
Friss jószagu szellőt.

Szép nyugalma olykor ebéd idejében:
Az volt az ebédem.

Rimeket faragva (őt is megfaragva)
Verset irtam rajta.

S vén, sunyi keritő… a vershez lányt hozott,
Csacskát, csudálkozót.

Hogy csusztatta felém, engem meg feléje,
Mig összezárt végre!

Két szál deszka, rózsák nyiltak rajtad, rózsák!
Szépség voltál s jóság!

Forrás: Magyar Írás 2. évf. 8. sz. 1933. okt. 1.