RÁKOS NYMPHÁJÁHOZ
Egy dalt, egy dalt,
O Nympha! Kedvesednek,
folyásod partjain.
Egy dalt, melly egyszerűen,
Egy dalt, melly égi hévvel
A szivhez szóljon és tehozzád!
Kettő szerelme kebelemnek,
Egy hon és egy leány.
Azt vérző szivvel, ezt epedve,
Azt lángolóan, ezt mosolyogva
Tekintvén, ölelem.
De büszke lesz szívem s dobog,
S önérzés száll ki homlokomra,
Ha képeik lengenek felém.
Keggyel teljes, de búsan
Tűnik fel képed, e hon,
Mint Róma Caesar álmain,
Ó szent, ó szent!
De fájdalomnak érzete,
Melly rólad sugárzik reám.
De te mosolyogva jősz,
O lyány, mint Május reggelén
Az újjá szült nap ragyog.
És kebleden
Mint olvad el a bú,
És kebleden kívül
Mint nincs öröm!
O hon, ha egy pillanatig
Szétoszlik felleged,
S vigan mosolyogsz:
Olympig szállnak érzetim,
S láng, és erő keblembe.
S ha, lyánka, néked
Szelid bánat leng arczodon,
Könnyekben dőlök karjaidra,
S vigasztalást lelsz ajkamon.
O lyány, hamvvedreden
Búsan kél egykor a dal,
S majd szárnya fennlebegvén
Harmatjából egének
Csöppent vigasztalást.
De néked élni kell, e hon,
S örökre mint tavasz virúlni,
Ah, mert omladékidon
Reszketve fognék szétomolni,
Hazám, hazám!
KÖLCSEY FERENC
Forrás: Költészeti kézikönyv, vagy magyar költemények példagyűjteménye, a költészet fajai szerint elrendezve, költészet tanulók számára. Szerkesztés Dr. Bloch Móricz, nyilvános oktató. Pest, 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése