AZ EPIGRAMM
Szökj, epigramma, de nem int nyíl, melly czélra fut és öl;
Szökj, mint csók, mellyet félve lop a szerelem.
Elcsattant s oda van. De az édes lyánka tüzétől
Ajkaim lángolnak ,s e kebel égve liheg.
AZ ISKOLA TÖRVÉNYEI
Járj egyenest, ki ne térj! Így rendeli az iskola. Nem szép
A mi szabásom előtt helytelen, a mi hibás.
Járj szabadon, ne remegj! Mond aesthesis, és ha van ok rá,
Térj-ki; ne hidd, hogy szép és jó legyen, a mi feszes.
S a genie pártázott fővel jő, s sanctionálja
A mit az iskola tilt, a mit az aesthesis hágy,
KAZINCZY FERENC
AZ IGAZSÁG KÉPE
Sok törvényszékek kapuján láthatd az igazság
Képét; s – árnyékát, hogyha tanácsba belépsz.
EGY ATYÁHOZ
Mért szokták kedvelni anyák magzatjokat inkább
Mint az atyák? Tudják mert az anyák, hogy övék.
VITKOVICS MIHÁLY
NAPÓLEONHOZ
Nem valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
Mellynek zászlójit hordta dicső sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
S a szent emberiség sorsa kezedbe került.
Ámde te ezt tündér kényednek alája vetetted,
S isteni pálmádat váltja tövis koszorú-
A melly kéz felemelt, az vert most porba viszontag.
Benned az emberiség ügye boszúlva vagyon.
BERZSENYI DÁNIEL
EGY MAGAHITT SZÉPHEZ
Kérded okát, mért nem tud néked tetszeni senki?
Mert egy bálvány tart kötve. – Ki az? Te magad.
DALMIRA
Versedben nagy könnyűség van, Dalmi, dicsekszel.
Könnyű lenni szokott, nem csoda, a mi üres.
SZENTMIKLÓSSY ALAJOS
SZIGET
Honfi4 ha fellépendsz düledék várára Szigetnek,
Sírva ne említs szót, sajnos eleste felől:
Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak:
Gyönge panaszszózat bántja nagy álmaikat.
KISFALUDY KÁROLY SÍRVERSE
Kisfaludyt ne keresd e keskeny sirban, o honfi!
S a rövid élet után holtnak örökre ne véld;
Itt csak elomlandó tetemeit jelelék ki baráti:
Fenn van időt muló szelleme műveiben.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
BEZERÉDY-HEZ
Mint te, sokan szóltak, de tevél mint senki hazánkban;
A kor zászlóját végre re felragadád.
Sok szóból mi kevés az eredmény, láttuk eziglen;
Látni akarjuk most: most hoz a tettes erő!
VAJDA JÁNOS
AIDE TOI
Vízbe esett az orosz s szent Miklóst hívta segédül:
„Megmentlek” mond a szent, „de mozogj magad is.”
NEMZETI SZINHÁZ
Hunnia várandós, vajudása reménye theátrum,
Tágas öröm terjeng, a születési napon;
Áldoznak, s pompás bölcsőt készitenek ezren,
S a sok bába között nem lelik a csecsemőt.
SZÉKÁCS JÓZSEF
A HAJADON
Két magzatja feküdt kórágyon az édes anyának:
„Válassz”! Szólt a halál „eggyike köztök enyém!”
S én mentem hajadon; velem egy holtat nyere sírom:
Ő vele két éltet, férje s az édes anya.
GARAY JÁNOS
Forrás: Költészeti kézikönyv, vagy magyar költemények példagyűjteménye, a költészet fajai szerint elrendezve, költészet tanulók számára. Szerkesztés Dr. Bloch Móricz, nyilvános oktató. Pest, 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése