Apám! Két görcsös rohamod között,
amikor szabadon szívja a levegőt a szád,
nem fúldokolva, pörölj velem!
Mert tunyává csüggedtek az emlékek teljesen.
Lassan már csak kérkedni tudok azzal,
hogy hetvenfokos hőségben hordtam
kemencéből a salakot,
hogy
télen a nyitott vagonokon lyukas kesztyűmből
vöröslő ujjam a téglákra fagyott.
Szombatjaim s a vasárnapok keserű íze is
elmosódott, ahogy eltűntek kezemről
a kapa törte vérhólyagok s a hajnali földek
között didergő gyermekkorom.
Tunyává csüggedtek az emlékek bennem teljesen.
Két fuldokló rohamod között
pörölj velem, Apám, hogy régi magam
sohasem feledjem el, mert belőled
merítem én az erőt.
Forrás: Forrás Irodalom – Művészet – Tudomány 1969. 1. sz.
március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése