Vörösmarty Mihály: Gábor diák (1930 eleje)

Gábor diák mélyen elmerűlve

Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;

A világért fel sem pillantana,

Ha egy filégy reá nem szállana;

De már erre csak felpillant,

S ím meglát egy fürge leányt.

"Ejnye, húgom, beh piros az orcád,

Hadd szakasszak róla egy pár rózsát."

"Gábor diák, hamis Gábor diák!

Hagyjon békét, mert bizony meglátják."

"Semmi látás!" - mond az jókedvében -

"Lakodalom van a csók végében."

" Jaj ne bántson! kell sietnem -

Elhull pártám, itt felejtem,

Ah vegye el azt a forró száját."

"Még egy csókot!" "Nem, nem!" "Kettőt adj hát." -

Gábor diák mélyen elmerűlve

Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;

S hogy felpillant, egyszer csak elréműl,

A leány jön búsan s színtelenűl:

"Ej hugom, beh halovány vagy,

Féltelek, hogy el ne hervadj."

"Gábor diák, átkozom a csókját,

Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"

"Semmi átok, jőj el pünkösdnapra,

Addig rózsám, addig menj dolgodra.

Neh egy pár csók! egyik útra való,

Másik, ha úgy tetszik, vígasztaló."

"Gábor diák! hátha késő

Pünkösdnapkor a menyekző?"

"Semmi késő! te világ rózsája."

"Ej beh hamis az a maga szája."

Gábor diák mélyen elmerűlve

Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;

A világért fel nem pillantana,

Pedig itt van piros pünkösd napja.

De elébe jön a leány,

S egy csecsemőt ringat karján:

"Ej ej már ezt mégsem hittem volna!"

"Most a világ engem sem csufolna."

"S hogy mosolyog istenadta fattya!"

"Épen olyan mint az édesatyja."

"Mit csináljunk, mit tegyünk galambom?"

"Én tudom, hogy a Dunába ugrom."

"Semmi ugrás! jer a paphoz."

Igy szól Gábor a leányhoz,

S nagy szomorún a könyvet becsapja:

"Soha, soha, ilyen pünkösd napja!"

Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása 1877.