Vörösmarty Mihály: Guttenberg-albumba (1839. szeptember 5. előtt)

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek

         S a kitörő napfény nem terem áltudományt;

Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből

         S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;

Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús

         S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;

Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról

         És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával

         És eget ostromló hangokon összekiált,

S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"

         S e rég várt követét végre leküldi az ég:

Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez

         Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása 1877.