Nem vagyok urfi, se katona, se paraszt,
Más az én rangom, hivatalom, tudom azt.
Tudom, mi a módi, a divat:
Nagyságolom a tensurakat,
És ha nőket látok, gondolom:
Drága nagysád! kezét csókolom.
Kassai hajdu vagyok én,
A város végén lakom én:
Szeretnek engem a lányok,
A menyecskéknek a lángjok.
Jőnek a bálba seregestül, mint alud;
Ha nem állok ajtón, a kisasszony be se jut.
Széttekintek s mondom: helyt, helyet!...
- Méltóztassék, nagysád! már lehet.
S ő nagysága így szól: köszönöm!
Istenem, mily édes egy öröm.
Kassai hajdu vagyok én!
Ha ülök a kocsin, ott is elül, a bakon,
Fehérlik a tollam, tiszaparti kolcsagom;
Szembejövők térnek kifelé,
Sohse kiáltom én: térj ki hé!
Mert nagyságos uram, s asszonyom
Himes tojás gyanánt hordozom…
Kassak hajdu vagyok én!
Volt rosz utunk is, térdig érő keverék,
Néhol agyán is tolakodott a kerék.
„Jancsi, Jancsi, dőlünk! mi a baj?”
’Elakadtunk!’ mondám, hajahaj!’
S mint a kisasszonyt leemelem,
Ölemben ő, s lángol kebelem…
Kassia hajdu vagyok én!
Ha megyek utcán és kicsipem magamat,
Megbecsűl a nép, mint magát az uramat.
’Eszemadta makra hajduja,
Mintha bőre volna a ruha.’
Ugy susognak rólam eleget,
Benne egy kis igaz is lehet…
Kassai hajdu vagyok én!
Nagy lakomákon cifra asztalt terítek,
Asztalkendőbül tornyot, várat építek.
Hányféle lesz a csemege,
Melyik bornak melyik üvege,
A kisasszony tőlem kérdezi,
Nem disérem magam – jól teszi.
Kassai hajdu vagyok én!
A minap ira rózsaszínű levelet,
Nem tudom, kérdés volt-e, avagy felelet;
De elég az hozzá, gyorsan irt,
S tintával porozta a papirt.
„Egy pohár bor, Jancsi igya meg!
De ne szóljon aztán senkinek.”
Kassai hajdu vagyok én!
Gyönyörű város ez a Kassa, szeretem;
Holtom után is siratom, emlegetem.
Gyürűm s annyi tarka kezkenőm,
Egyikét sem szegte be a nőm;
Sok a dolga, mégis takaros,
Pedig annyi ifju úrra mos…
Kassai hajdu vagyok én!
Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása
1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése