Nem mondom, hogy ne álmodjál,
Tudom, hogy az nem rajtad áll –
Dalt a fülmilének,
Lombot a tavasznak,
Ifjuságnak álmot
Az istenek adnak.
Hogy ne ébredj, nem kivánom,
Bármily édes volt az álom,
A nap is elszúnyad;
De vírad reggele:
A leány álmának
Lejár az ideje.
Nem kérem, hogy ne csalódjál,
Csalódnod kell, ha álmodál.
Mind azok, kik élnek,
Meg a kik meghaltak,
A kereszt alatt is,
Míndnyájan csalódtak.
Nem kivánom, mi nem lehet,
Álmodol olyat eleget;
Szép szemed, drága szem,
Kedve isteneknek;
De a világrendből
Azért ki nem vesznek.
Szeress, álmodj’, ébredj is fel
Csalódj’ is, mert csalódni kell.
Én csak azt kivánom:
Hosszu legyen álmod,
Ébredésed késő,
S kicsiny csalódásod!
Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása
1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése