2019. jún. 6.

Petőfi levelei – VI. Szeberényi Lajoshoz




(3)

Kecskemét, mart. 5-n 1843.

Tudod-e mi vagyok? szinész. – Hiába, naturam expellas furca etc. De most már örökre az vagyok, az maradok, e jelszóval: áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. Oh barátom, annyi írni valóm volna, s nem tudom, mivel kezdjem? a sok között mit írjak? – Emlékszem rá, hogy Pápán létemkor írtam neked november elején, de már nem jut eszembe mit? Megírtam-e akkor mint ütött ki dolgom, s mivé valék leendő? – Tehát miután minden tervem az ott maradhatás ügyében dugába dőlt, fájdalom- és örömtelt szívvel értem Fejérvárra, hol Szabó József igazgató (derék) társaságába felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, melyért élek, melyért lélekzem – de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés villámcsapás lesz szüleimre.  Mindenre elkészültem. – És azóta szinész vagyok, s noha igen parányi lény még a színpadon, de reménylem, egykor nem leszek utósó; mert nem hiszem, hogy az ég segédkeze ne lenne azzal, ki oly szent czélokkal, oly eltökéléssel, annyit áldozva lépett a színpadra mint én!

Pápán vagy két napig Domanovszky barátunknál laktam, kitől a többek közt hallám, hogy… szerelmi bajaid vannak; s te, barátom, ezt eltitkolád előttem… de bocsánat, bocsánat, édes barátom, hogy ezt várni mertem tőled; bocsánat, hisz én még nem tettem magam érdemessé bizalmadra. – A mit utósó leveledben a szinészetről írsz, helyeslem, s követni fogom. studium, fáradatlan studium! – Irám, hogy lemondok a verselésről! „nem tudják mit beszélnek” valami ilyféle van a szent irásban. – Tehát kitaláltad volna a „borozó” szerzőjét, ha Petrovics alatta nem volna is? No ugy remélem, még könnyebben kitalálád, ki az a Petőfi Sándor, ugyan az Athenaeumban. Karácsonykor Pesten valék, s megismerkedém személyesen Bajzával és Vörösmartyval. – Vörösmartynak szembetűntek verseim, s a mint Bajzától hallám, ő a Petőfi név alatt valami régibb irót vélt rejtezni. Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett 2 férfi körében. Boldog fél nap! Szinésztársaim is olvasták az Athenaeumban Petőfi verseit; de ők nem hiszik, hogy én vagyok az. Egyébiránt nem sokat törődöm velök, kik többnyire asini ad lyram. Tisztelj meg, szeretett barátom, nem sokára leveleddel, mit legforróbban várok. De minél előbb, hogy még itt érhessen Kecskeméten. A levél czime legyen: Petőfi Sándor szinésznek, Szabó József társaságánál Kecskeméten. És ezzel csókol

   hű barátod
Petőfi Sándor.

Ime egy pár versem; észrevételeidet fogom rájok kérni.


Az álom.
Románcz.

Mondád, anyám, stb. (Költeményei közt Jövendölés cz. alatt)

Az első dal.

Kit a dal istene, stb.
Tőled, kedves barátom, viszont kérek néhány verset.

Forrás: Dr.Badics Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése