(3)
Kecskemét, mart. 5-n
1843.
Tudod-e
mi vagyok? szinész. – Hiába, naturam expellas furca etc. De most már örökre az
vagyok, az maradok, e jelszóval: áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned,
halnod kell. Oh barátom, annyi írni valóm volna, s nem tudom, mivel kezdjem? a
sok között mit írjak? – Emlékszem rá, hogy Pápán létemkor írtam neked november
elején, de már nem jut eszembe mit? Megírtam-e akkor mint ütött ki dolgom, s
mivé valék leendő? – Tehát miután minden tervem az ott maradhatás ügyében
dugába dőlt, fájdalom- és örömtelt szívvel értem Fejérvárra, hol Szabó József
igazgató (derék) társaságába felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt
rám, melyért élek, melyért lélekzem – de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés
villámcsapás lesz szüleimre. Mindenre
elkészültem. – És azóta szinész vagyok, s noha igen parányi lény még a
színpadon, de reménylem, egykor nem leszek utósó; mert nem hiszem, hogy az ég
segédkeze ne lenne azzal, ki oly szent czélokkal, oly eltökéléssel, annyit
áldozva lépett a színpadra mint én!
Pápán
vagy két napig Domanovszky barátunknál laktam, kitől a többek közt hallám, hogy…
szerelmi bajaid vannak; s te, barátom, ezt eltitkolád előttem… de bocsánat,
bocsánat, édes barátom, hogy ezt várni mertem tőled; bocsánat, hisz én még nem
tettem magam érdemessé bizalmadra. – A mit utósó leveledben a szinészetről
írsz, helyeslem, s követni fogom. studium, fáradatlan studium! – Irám, hogy
lemondok a verselésről! „nem tudják mit beszélnek” valami ilyféle van a szent
irásban. – Tehát kitaláltad volna a „borozó” szerzőjét, ha Petrovics alatta nem
volna is? No ugy remélem, még könnyebben kitalálád, ki az a Petőfi Sándor,
ugyan az Athenaeumban. Karácsonykor Pesten valék, s megismerkedém személyesen
Bajzával és Vörösmartyval. – Vörösmartynak szembetűntek verseim, s a mint
Bajzától hallám, ő a Petőfi név alatt valami régibb irót vélt rejtezni. Fél
napot tölték a régtől tisztelt, szeretett 2 férfi körében. Boldog fél nap!
Szinésztársaim is olvasták az Athenaeumban Petőfi verseit; de ők nem hiszik,
hogy én vagyok az. Egyébiránt nem sokat törődöm velök, kik többnyire asini ad
lyram. Tisztelj meg, szeretett barátom, nem sokára leveleddel, mit legforróbban
várok. De minél előbb, hogy még itt érhessen Kecskeméten. A levél czime legyen:
Petőfi Sándor szinésznek, Szabó József társaságánál Kecskeméten. És ezzel
csókol
hű barátod
Petőfi Sándor.
Ime
egy pár versem; észrevételeidet fogom rájok kérni.
Az álom.
Románcz.
Mondád, anyám, stb. (Költeményei közt Jövendölés cz. alatt)
Az első dal.
Kit a dal istene, stb.
Tőled, kedves barátom, viszont kérek néhány verset.
Forrás: Dr.Badics
Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése