Tisztelt
barátom!
A
messze Tyrol hó környezte bérczei megül véli jönni levelemet? csalatkozik,
valamint engem csalának meg reményeim, azon szép honnal megismerkedhetni. A
sors nekem nem akar kedvezni, minden léptemet, tettemet gáncsolja; minden
feltételeimet dugába dönti, szóval, ő legnagyobb ellenségem. Tyrolból talán
örökre - kitiltott. Graeczig jövénk –
mely mintegy 20-22 mérföld Sopronytól – (m. hó 30-kán érénk be) s itt vettük
azon hirt, hogy az ezred Tyrolt elhagyván, Horvátország, Zágráb és Karlstadt
városaiba menend. Koholmánynak hivém ezen hirt, s reménylék. De végre megtudám,
hogy bizonyos s változhatlan rendelet. Holnap, t. i. Május elsején, hagyja el
az ezred Bregenczet. Nekünk azon parancsolat van hagyva, hogy két héttel előbb,
mintsem az ezred, érjünk Zágrábba. E szerint mg mintegy Június elejéig
Graeczben maradunk.
Az
1-ső, 2-ik és 3-ik Compánia menend Karlstadtba, s igy én is (az 1-ső
Compániával). Horvátországban legfölebb l s ½ évig maradandunk, s onnan
hihetőleg Olaszországba viend utunk. Ha ez megtörténik, némikép feledem Tyrolt.
Azonban még bizonytalan. – Ezek körülményeim. Mit mondjak önmagamról? Most
érzem, mi mélyen sülyedtem, leszállva a tudományok pályájáról, neveletlen,
érzéketlen emberek körébe, s egy durva zsarnok körmei közé.
Csak
néha emel ki e pokolból a költészet a mennyei, a malasztos. Oh, ha ezt
keblemben nem hordanám: a kétségbeesés ölne meg! Egy hónapja már, hogy itt
vagyok, s még igen keveset irtam; de hogyan is irjak? a káplár, mihelyest
tollat lát kezemben, lármáz, szitkozódik reám, s dolgot ad. Igy vagyok, azonban
nem csüggedek. Non, si male nunc, et olim sic erit. Mihelyt irhat tisztelt
barátom, irjon, hogy még Graeczben találjon levele. Legyen boldog s ne felejtse
Graecz, apr. 30-dikán 1840.
igaz
barátját
Petrovichot, s. k.
Forrás: Dr.Badics
Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése