Barátom Lajcsi!
Minthogy én Selmeczi poёta vagyok, tehát ez
alkalommal Selmeczről irok Neked levelet, nem pedig Aszódról; mert ha most
Aszódon volnék, tehát Aszódon volnék. No tehát, én Selmeczen vagyok, koszton
(vagy is ebéden) az Alumneumban, szálláson pedig és félkoszton Nemes
Proszperinyi Mihály érdemes kamarahajdú uraságnál, s Krupecz Imre is velem van.
Te ezen széles tudományú derék magyar költőt nem ismered, hanem Jakubovicsiak
majd megmondják: ki? és mi? Az Alumneum, édes pajtásom! engem igen, igen víggá
tesz. Soha sem szomorkodom, mindig jó kedvem van; de amellett - - - - - - l…..l
n… m i …n g …….k. az idevaló magyar literatúrai társaságnak,melynek elnöke
Szeberinyi Lajos, rendes tagja vagyok, s épen a mult szerdán szavallottam, a
jövőn pedig munkát olvasni fogok. Nálunk October 13-kán esett először hó, hanem
akkor nem voltam Selmeczen; de … Penczen, Penczen!! Én, Osztroluczky s
Kosztolányi mentünk oda szüretre s ott mulatánk két hétig. Azon szomorú hir
volt, hogy a mi derék Bolemanunk hozzátok fog költözni, de hála az égnek, meg
nem történt. A másik Professorunk ezen a héten jövend el: Lichardus. Most
nálunk Német v. is német szinészek vagynak, s én ugyan szorgalmatosan látogatom
a szinházat. Hétfőn egy Oratio justá-t
kell hoznunk Bolemannak.
Ezzel, kedves Barátom! befejezem levelemet.
Köszöntsd Jakubovicsiakat nevemben, téged barátilag csókollak s vagyok szerető
barátod
Irtam
Novemb. 1-jén 1838. Selmeczen
Petrovich
S.
P.
S. Irj vissza, mihelyt alkalom adódik, s tudósits a pozsonyi környülményekről.
Barátom!
közöld ezen dicső költeményeket Jakubovicsiakkal.
I.
Ej hajdanan volt jó idő,
Származott a penna,
levegő;
De szomorún an
mostanában,
Deák nincsen koszorúban,
Elvesztette s pennáját
Nem veheti hasznáját.
II.
Felkapja poharát
S dühös erkölcsével
Kitölti s barátság
S legjobb elméjével,
Nem az a barátság
Fölemelett pohár,
S megélte ő volna
A jó barátjával.
Dúrzással kiölte,
Földre szórván cseppjét,
Volt hamvai közé
Visszatette tettjét.
S megkináltam pohárral
Jó barát mohárral.
Proszperinyi
Mihály.
Az elsőt dictálta, midőn egykor pennát kerestem
ládámban; a másodiknak foglaltja: Kinálta Szalayt borral, Szalay fölvette a
poharat s véletlenül kiöntötte a bort. Szalay szinte Poeta, s velem együtt van
kvártélyon. Vale.
Forrás: Dr.Badics
Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése