2019. jún. 6.

Petőfi levelei – V. Szeberényi Lajoshoz



(2)

                   Szeretett Barátom!

         Rövid idővel examen előtt vettem leveled; azért nem akartam már addig írni, mig ismét Pápára nem jövök, mert szörnyű omenem volt, hogy nagy változás fog rajtam történni. S előjelem nem csalt. Feljöttem, barátom, Pápára; feljöttem, hogy örökre elhagyjam azt, hogy örökre elhagyjam az iskolát. Engem rettenetesen üldöz a sors. Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépnem kell, s e lépéssel talán két szivet (szüleimét) repesztek meg. S még sem tehetek máskép. Lásd, barátom! szinészszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék; szülőim nem segíthetnek, s Pápán nincs semmi alkalmam, melylyel a nyomorú filléreket életem tengetésére megszerezhetném. Most már harmadszor szinészszé! Lássuk, mit ad a végzet. Mondjam-e, hogy nem csak a mindennapi kenyér keresése czélom (mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb kenyeret eendném), hanem, hogy magasabbra törekszem, s a czélt szemem elől soha elveszteni nem fogom? Művész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil. Ne nevess ki, barátom, ha bolondokat beszélek.

Nem tudom, hallád-e már, hogy tavasz a pápai képző-társaság egyik pályadíját (balladán) én nyerém meg; azonkívül a másik balladám s két lyrám (többet nem is adtam be) dicséretet nyertek. E is elég egy obsitos-logicusnak.

Irod, hogy közöljük egymással elmeszüleményeinket. Ezt én legnagyobb szivességgel, készséggel és örömmel teszem. Arra is kérlek, hogy birálatot küldj verseimre (ha tán arra méltó), de oly elbizott semmi esetre sem vagyok, hogy munkádat birálni fognám. Ismerem e dologban gyengeségemet. E levelet Domanovszky barátunknál írom. Még ma elhagyom Pápát. Midőn bizonyos helyen leendek, tudósítani foglak. Élj boldogúl, szeresd

barátodat
Petrovics Sándort.

Pápán, nov. 2. 1842.

Ime egy kis csekélység:

Az utolsó éj **n.

Miljom átok! stb. (Költeményei közt Felköszöntés cz. alatt.)

Máskor többet, édes barátom!

Forrás: Dr.Badics Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése