Pál gazda, hej Pál gazda! mit búsul kend?
„Ne kérdezze: jobb volna már oda lent,”
Ej hiszen most minden éled, tavasz jő.
„Tudom… tudom… fiam sírján virág nő.”
Pál gazda, hej Pál gazda! mit suttog kend?
„Nincs is talán… nincs is isten oda fent.”
Ej dehogy nincs, nézze hogy zöldül a fa.
„Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva!”
Nyugodjanak!... örvendjen, kit baj nem ért,
Aztán mégis szép halni a hazáért.
„Nem is az… oh nem… egyéb bánt engemet…
Hej hiába! hej hiába haltak meg!”
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése