Elesett huszár - Vaszary János rajza
Setét éjjel setét ruhában
Ki jár a harczok mezején?
Leány… leány ne költsd fel álmát,
Rég alszik már a vőlegény.
A lányka sejti s fájdalmában,
Szép arcza omló könybe vész;
Az égben halvány hold tünik föl,
A földön halovány vitéz.
„Oh alszol már én vőlegényem!
„Nem várhattál meg engemet?...
„Egy éles kard hazád oltárán
„Helyettem másnak jegyezett.
„Mily néma lőn beszédes ajkad,
„És forró kebled mily hideg;
„Ott a sírkő, ott a sírirat:
„Tört kardod és vérző sebed.”
És ráborúl, hosszan csókolja.
Kínjában ujra felriad;
A távolból mint hattyúének
Zúg a szélyelvert magyar had:
„Leány, leány, ne költsd fel álmát!
„Rég alszik már a vőlegény,
„Te elvesztetted hű szerelmed,
„Mi hont veszténk dicső estén!
„Orczádon tejszin rózsák nőttek,
„Rajta pirosak a honért;
„Te hjába öntél könyet érte,
„S ő hjába önte érte vért.”
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése