Bajnokférj ölén szerettem
Meg az életet,
Lángolón szerettük egymást
És a nemzetet…
- Jött a zsarnok, s lánczba verte
A szabad hazát,
A véres harcz eltemette
Szivem bajnokát,
S lelkemben a fájdalom lőn,
Mely még élve tart,
Hogy könyörgjek a bitorra
Nagy átokvihart.
Járomhordó rab hazában
Élni kárhozat:
Én megöltem egyetlen egy
Kis magzatomat!
Hogy boldogtalan ne éljen –
Át az életen:
S e bünért most súlyos rabláncz
Csörög kezemen.
Szent okom volt gyilkolásra,
Mert szerettem őt!
Minden vércsepp hitrózsa lőn,
Mely az égig nőtt.
Hű nő, anya, hű honleány
Voltam szüntelen:
Holtam után szentül hiszem
Üdvözületem.
S csak az fáj, az sújtja lelkem
Hogy angyal leszek;
Minden szent érzelmet jobban
Általérezek,
S a menybe is fölviendvén
Szent fájdalmamat,
Melyet nekem a honvesztés
Örök kinja ad, -
Ha az isten nem könyörül
S hazám rab marad,
- Imádott hazám utáni
Vérző búm miatt,
- Bár az angyalok mindnyájan
Halhatatlanok,
Én leszek az első angyal
A ki meghalok!!!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése