Jön iskolából a fiu,
S kiált: „ma leczkém tudtam ám,
hibátlan, mint a vizfolyás,
Mi lesz jutalmam, jó anyám?”
’Mit adjak? – édes, kis fiam,
Szivem szerelmes magzata,
Szegény vagyok’ – s megcsókolá,
Jutalmul mást nem adhata.
„Hisz azt mondtad, dús vagy, szülém,
A legnagyobb kincs a tied,
Mégis – pedig, hidd, fáj nekem –
Mindenkor ollyan bús szived!”
’Igen fiam, gazdag vagyok:
Mert gyermekem jó s jól tanul,
S a földön legfőbb kincs enyim;
Mert téged birlak angyalul.’
„Ugy hát ne félj, örülj, anyám!
A míg élsz, nem leszesz szegény,
Mert jól tanul mindig fiad,
S lesz kincsed igy
mindenkor – én.”
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti: Sujánszky Antal. Pesten,
kiadja Emich Gusztáv 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése