A piski csata 1849. febr. 9. - Theodor Breidwieser festménye
Fényben jött fel, gyászban ment le
A magyarnak csillaga,
Lelke akkor napvilág volt,
Most viharzó éjszaka!
Kardja sujtott mint a villám,
Porba sujtá ellenét,
Hirnevéről csoda-szó járt
A világon szerte-szét.
Piskinél és Kápolnánál,
Szolnoknál és ős Budán,
A mit ő tett nincs hasonló
A történet nyomdokán.
Jött a muszka s mert győzelmet
Fegyverének nem remélt,
Csak szavával, aranyával
Kerülte meg a vezért.
Ámde azért a magyarnak
Dicsősége szent maradt,
És bámulva zeng nevéről
Napkelet és alkonyat.
Megmutatta a világnak
A magyar hogy mit tehet;
Nem nyomhat egy árulóért
Átok egész nemzetet.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése