Bibor ajku hajnal, mely rózsabölcsőben
Szenderged álmait a közel jövőnek,
Ébredj föl, ébredj föl… a nap már kelőben
Hogy fényt ragyogjon a harmatos mezőre
S köszöntsd nevemben a szép Magyarországot.
És te szerelmes hold, ég örök vándora!
Ki méla bánattal haladsz a magasban,
Ha elszunnyadoz a csillagok tábora,
Tekints le a földre, mely szived alatt van
S köszöntsd nevemben a szép Magyarországot.
Aranyos felhőcske ott a láthatáron
melyre a nyugvó nap lángoló csókot hint,
Pihenj meg egy kissé ama tört sugáron,
És fölleg-anyádhoz visszaszállva megint
Köszöntsd nevemben a szép Magyarországot.
Lengedez itt-ott már a tavaszi szellő,
Az erdő és liget remény szinben virul,
Vándor gólyamadár! oh szállj nyugat felé
Bűbájos országok déli tájairól
S köszöntsd nevemben a szép Magyarországot.
Isten a magasban, magyarok istene!
Kiben erős hittel bizik a hontalan,
Hozzád könyörg az ég választott nemzete,
Hozzád a száműzött ébren s álmaiban
Áldva s köszöntve a szép Magyarországot.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése