(Tormay Cécile beszélte)
Negyven toprongyos rác, lóháton, bocskorba,
Tartott Mohács felé lépést bandukolva.
Negyven toprongyos rác, fényes nappal, negyven,
Jött ezeréves, nagy Magyarország ellen.
Üres volt, néma volt Mohács nagy síksága;
Aludt lenn a nemzet hajdani virága;
Sehol senki, semmi, csak negyven rác, negyven;
Nem akadt egy magyar, ki Mohácsra menjen.
Támadt a negyven rác mohácsi síkságon,
Nem volt ily ütközet soha a világon.
Egy fegyver se dördült, nem folyt csöppnyi vér is,
Mohácsnál-mohácsabb volt az a nap mégis.
Elveszett, el, minden, - mohácsi síkságon
Mind, ki csak magyar volt, szálig a világon,
Ott feküsznek csúful, eltiporva, - holtak.
Meghaltak Mohácsnál, pedig ott se voltak.
Forrás: Napkelet 1923. 2. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése