Kies
Tavasz siess!
Szereld zenére zengő fuvoláid’,
Hímezd hímesre e bús halmok kupoláit
S a szívbe
Dalolva, kacagva tekints be!
Virágos köntöst szőj magadra dísznek
S smaragdtopánba bujtasd csöppke lábad
S hints meg
Ezüstharmattal minden alvó ágat.
Kószálj az erdőn s ébressz!
Kacagj a bokrok bús tövébe halkan,
S hajolj a mezők álmodó szívéhez…
- - - -
De szép lesz,
Ha alkonyattájt egyszer csak betoppan
Kengyelfutód: a füttyös, kósza szellő,
Az arcokon majd hirtelen kilobban
A kedv, s a méla hold ha feljő,
De sok búbánat hajt mosolyvirágot!
Siess!
Hímezz palástot búra, gyászra, könnyre,
Hullass sugáresőt a jéghideg közönyre,
S borítsd virágözönbe
A télnek minden balga bánatát...
Rózsát-hozó, kies
Magyar tavasz, siess!
Zendítsd zenére harsány fuvoláid,
Színezd hímesre a bús halmok kupoláit
S a szívbe
Dalolva, kacagva tekintse be!
Forrás: Napkelet 1923. 3. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése