Csodálkozol, hogy nincs és nem lesz béke
A nemzetek közt soha, soha sem,
S őrült tornákon hull a küzdők vére
Időtlenül, apadhatatlanul??
Csodálkozol? - Én nem csodálkozom.
Elnézem a „boldog" családi kört,
Nézem két ember szentelt viszonyát:
S mindent látok, csak nem harmóniát.
Csak perc a béke, lopott, drága perc,
Úsztatja évek nyughatatlan sodra -
S már hasít a szó türelmetlenül,
Kihívó hanglejtéssel odadobva.
Mit békéltetsz te osztályt, nemzetet?
A Dunavölgyön mit töröd fejed?
Egy éles szó, mit bölcsen letompítasz
Kimondás előtt: hidd el, többet ér az!
Ne törd a fejed programmpontokon,
A világbékét kezdd el magadon,
A béke alfája és ómegája
Te légy, - különben nem jön a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése