(Lillának)
Suhanj hajó, fehér hajó…
- Repülj hajó a zöld vízen!
A lelkemet, fény-lelkemet
valakinek ma elviszem!
Ujjong szívem, forró szívem,
bolond szívem kacag, dalol:
„Fehér leány, áldott leány
vár ott a parton valahol!”
E reggelen, nyár-reggelen,
fény-reggelen hozzá megyek!
- - - -
Ó várjatok ránk, várjatok,
ti párafátylas, nagy hegyek!
Ti dús mezők, virág-mezők,
illat-mezők ó várjatok!
Egy halk leány, álom-leány
vágyik, rajong utánatok!
Nagy csönd legyen, mély csönd legyen,
szent csönd legen, ha ott leszünk,
s az Ég alatt, a kék alatt
bíbor vággyal ölelkezünk!
Ti fellegek, hab-fellegek,
nyár-fellegek majd szálljatok
a mély Egen, örök Egen,
mint régi-régi bánatok…
S te fény: ragyogj, te fény: remegj,
te fény: zenélj, és Kedvesem
szelíd fejét, virág-fejét
ó glóriázd be csendesen!
Forrás: Napkelet 1923. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése