A csillag régen nem ragyog,
– megkopnak mind a csillagok.
Csak vér van, könny és vad hadak
s riadt, lapító házfalak.
A három király, számsorok
– osztás, szorzás – közt hánytorog;
s lázas álmokkal méri le:
megérte-e? Megéri-e?
A pásztorok meg, nagy subák
alatt álmodnak új csodát:
több esőt, gazdagabb napot
s a báránykákért kamatot.
És sár van, csönd s a csönd alatt:
véres virágok alszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése