Vachott Sándor (1818-1861): Nyárreggeli dal kedvesemhez - 1846.

 
A hányszor kikelsz ágyadból,
Mintha enyhitő habokból
Kelt volna ki,
Oly vidáman jösz felém;
Titkon fürdeni
Jársz tán a nyár éjjelén?

Már a fülmilék nem szólnak,
Tápot  hordanak fioknak,
Szólj hát te szívem!
Összecsókolt ajkaid
Mondják el hiven:
Mik valának álmaid?

De még álmod nem mondád el,
Már is csintalan szemeddel
A gyümölcsfát nézdeled;
Jer szerelmem hát,
Jöszte, tartsd kötényedet,
Megrázom a fát. -

Útközben oh, meg kell állnom!
Mennyi virág ez egy szálon!
Letöröm neked;
Majd ha hervad levele,
Zárd a könyvbe, melyben e
Kis dalt megleled! - -

Forrás: Remény. Zsebkönyv az 1858. évre. Szerkeszti Vachott Sándorné. Pest. Kiadja Pfeifer Ferdinánd. 1858.