Idegen népdalok

I. Portugál

E babérfák árnyokában,
Hol a lomb sürűen ing,
Gyakran voltak, drága kincsem,
Gazdag, boldog perczeink.

Rövidebb a percz a percznél,
Hogyha kéjben éljük azt;
Hajh, hosszabb a percz a percznél,
Hogyha kínt és bút fakaszt!

II. Provencei

Oh én boldog halandó,
Szerettem a leányt;
De álomkép gyanánt
A boldogság mulandó.

Illattal elboritott
Rózsának látjuk ezt:
Mihelyest kivirított,
Már is hervadni kezd.

Kit oly forrón szerettem,
Halál mátkája lőn,
S a néma temetőn
Most bú viraszt felettem.

Leszállok – ujra boldog -
A sírnak mélyibe…
Kivágatván a zoldog,
A röpkény élhet-e?

III. Német

Se szén, se tűz nem éget oly nagyon,
Mint a szerelem, mely rejtve vagyon -
Mely rejtve vagyon.

Se rózsa, se szegfű oly szépen nem virúl,
Mint, ha két szerelmes egymásra borúl -
Egymásra borúl.

Bár volna tükör szivemnek fenekén,
Hogy benne látnád, mi híved vagyok én -
Mi híved vagyok én!

Greguss Ágost

Forrás: Remény. Zsebkönyv az 1858. évre. Szerkeszti Vachott Sándorné. Pest. Kiadja Pfeifer Ferdinánd. 1858.