Batthyány Orbán (? – 1547): ADHORTATIO MULIERUM

Mostan egy ifjú megházasodott,

Újonnan hozta szép házastársát,

Kit úgyan szeret, mint önnönmagát;

Nagy szép beszéddel őtet így oktatja:

Asszony, szép társam és szép virágom,

Ha Isten minket ketten öszvebír,

Tanítlak tégöd, kérlek, hogy ne bánjad.

Ha mikor, asszony! tégöd szólítlak,

Mondj akkor engem édös uradnak,

Mert ha ne mondasz édös uradnak,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak szólhatatlan társnak.

Mikor vendégök házunkhoz jünnek,

Vigasságot mutass jámbor vendégnek,

Mert ha bánatját látják szívednek,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak az ebbül készültnek.

Ha mikor ketten vendéggé hínak,

Nyelved és a szád kérdve szóljanak,

Mert ha ők ketten sokat csácsognak,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak csácsogó szajkónak.

Mikor egy úton csak ketten me4gyünk,

Előttem ne járj akkor, hogy megyünk,

Mert ha előttem járandasz, félök:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak kabola-vezérnek.

Ha mikor ketten egy úton megyünk,

Te palástodat hátomra ne add,

Mert ha palástod hátamra adod,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Engömet mondnak asszony szamarának.

Ha mikor követök házunkhoz jönnek,

Te meg ne felelj az követöknek,

Mert ha megfelelsz az követöknek,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödeg mondnak az Simon bírónak.

Ha mikor ruhát néköd vehetök,

Ruha tetűled megtisztöltessék,

Mert ha az ruhák rólad lesírnak,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak puhán kötött rokkának.

Ha az piacra el-kilépendesz,

Sokat ne késsél és ne terécselj,

Mert ha mulatsz és sokat terécselsz,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak ítélőmesternek.

Keves búzánkat, keves lisztünket

El ne tékozljad az mi morhánkat,

Ha eltékozlod az mi morhánkat,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak feneketlen kasnak.

Az bort házunknál ámbátor igyad,

De az korcsomát te ne gyakorljad,

Ha gyakorlándod te az korcsomát,

Ifjak, kik látják, cak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak jelös borcsiszárnak.

Asszony, szép társam, ím most megmondom,

Te bűneidet el nem szenvedöm,

Ha bűneidet én elszenvedöm,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Engömet mondnak két ageb egyiknek.

Az mi házunkat te tisztán tartsad,

Kicsin cellánkat gyakron megsöpörd,

Mert ha házunkat rusnyául tartod,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak rusnya cundorának.

Ha megfogadod, magam igérem,

Morhám és pénzem mind tiéd lészen,

Te léssz énnéköm nagy tisztösségöm,

Ifjak, kik látják, meg nem csúfolnak,

Engömet mondnak nagy boldog embörnek.

Ha nem fogadod, Isten ne mentsön,

Bottul, pálcátul az te hátadat,

Piros orcádat szégyönvallástul,

Hátadnak hosszát szép sudár pálcátul.

Ez tanóságot taval kilelék.

Szamos vizének magas az partja.

Akkor fejszével vágták az vizet.

Az énekszörzőt mondják jó embörnek.

(16. század közepe. Szerzője ismeretlen)

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 79-81. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.