Egy középkori Sibylla-vers régi magyar irodalmunkban

Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtárának régi magyar könyvei között van egy unikum, mely 1649-ben jelent meg Brever Lőrinc lőcsei nyomdájában; e mű címe: „Az Sibyllának jövendöléséről, és Salamon királynak böltseségéről, s-tsuda dolgok tételekről,mellyel löttenek; és kik még lejendnek ítélet nap előtt. Németből magyarra fordíttatott Gyirwa Wentzel által.” A könyv töredékesen maradt reánk, közepéről és végéről nehány levél hiányzik.

Ez a Sibylla-vers, amely antik, keresztény és nemzeti elemekből szövődött össze és nyert verses formát a XVI. sz. második felében, a középkornak egyik legkedveltebb és legelterjedtebb termékét közvetítette a magyar irodalommal. Századokon át csaknem változatlanul számtalan lenyomatban élte népszerűségét, mely a német irodalom területéről a holland, dán, svéd és a magyar szellemi élet környékére is áthatolt. Így a közvetlen forrás megjelölése nehéz. Szerző egy Magdeburgban 1538-ban nyomtatott példányt használt és ennek segítségével a hiányos magyar szöveg hézagait is kiegészítette.

A vers az első emberpár bűnbeesésének és a paradicsomból való kiűzetésének történetével kezdődik. Az elaggott Ádám fiát a paradicsomba küldi, hogy az élet fájáról hozzon neki gyümölcsöt. A fiú azonban a paradicsom kapujában az angyaltól egy zöld ágat kap, melyet apjának sírjára ültet. E fát Salamon király temploma építéséhez akarja felhasználni, de Isten ezt nem engedi meg, mire egy patak fölé helyezik pallónak. Sibylla jósnő Salamon királyhoz érkezik. A pallóban felismeri az „élet fáját” és nem lép rá, amiért Isten megjutalmazza. Sibylla megjövendöli Krisztus születését és halálát. Keresztje épp e fa lesz. Azután Salamonnal együtt terjedelmes jövendölést mond a XVI. század német császárairól. Végül az Antikrisztus uralmáról és a világ végéről értesülünk.

Ez a Sibylla-vers könnyen felismerhetőleg több elemből áll s ezeket Sibylla személye tartja egybe. Eredete szerint ez a Sibylla nem más, mint Sába királynő, akinek személye a keresztény világnézetben fogant Sibylla Tiburtina alakjával forradt össze. Ugyanebből a népszerű középkori tiburi Sibyllából, akinek mondai személye a művészetet is sokszor foglalkoztatta, másolta le a versszerző a szellemtörténeti szempontból rendkívüli jelentős császárjóslatát. A versnek ez a motívuma nem egyéb, mint a népek messiási hitének az idők szelleméhez módosult változata,amely szorosan összefügg a középkor eszkatologikus hangulatával. Ránk nézve azért is nevezetes,mert az apokaliptikus spekulációktól távol eső magyar szellemtörténetben a népek életében nagy szerepet játszó császárjóslatoknak egyetlen magyar nyelvű emlékét tartotta fenn számunkra. Ehhez járul még a középkor legmélyebb rétegeibe nyúló két legendai motívum. Egyik a paradicsomi életfa misztikus felfogásából sarjadt, a bűnbeesés és a megváltás szimbólumának költői szépségeit összekötő szent kereszt legendája, amely ragyogó pompájú életét még a Krisztus előtti időkben kezdte meg s középkor századaiban bontotta ki teljesen. E motívumnak egyik legsajátságosabb változata került a Sibylla-versünkbe. A másik legendai mozzanat, amely szintén jellemzően színezi e középkori verset, a 15 csodajel legendája. Pontosan megállapítható forrása szerint Gyirwa Vencel e versében az utolsó ítélet csodajeleinek legősibb tradícióját ültette át a magyar eszkatologikus irodalomba.

E Sibylla-vers tehát, melyben az ó- és középkori lélek érzelmi és gondolatvilágának nagy problémái, kínzó kétségei és megnyugvást kereső sóvárgásai csapódtak le, élénken színezi nemcsak a XVII. századi elbeszélő irodalmunk egyhangúságát, hanem jelentős vonásokkal gazdagítja, a szerző megállapítása szerint, szellemi életünknek a nagy európai közösségbe torkolló jellemvonását is. Indokolt volt tehát, hogy az EME unikum Sibylla-versét György Lajos alapos tanulmánya függelékéül betűhíven kiadta.

(György Lajos: Egy középkori Sibylla-vers régi magyar irodalmunkban. – rendes tagtól. Székfoglaló értekezésül felolvasta 1929. évi febr. 8-án. 1929. Dunántúl R. T. Egyetemi Nyomdája Pécsett. – A Szent István Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztályának felolvasásai. Szerkeszti Várdai Béla osztálytitkár. I. kötet, 4. szám . (8-r. 101+2 lap.)

Dr. Rajka László

Forrás: Erdélyi Múzeum 1930. Új folyam 1. (35.) kötet 1-3. sz.