Mint mozdony után szürke füstgomoly,
úgy leng utánad lelkem melege,
oly könnyedén, hogy alig tudhatod,
nyári égen nem bárányfelleg-e?
Bárhova futsz az éjszakában
szikrát szór szét utánad,
s e szikrafényben lassan, lágyan
szertefoszlik a bánat.
Sápassza bár idő és élet
selyemhajad ezüstre,
múlhatnak évek s újra évek:
amíg vagyok, ameddig élek,
mindig utánad leng e lélek
mint mozdony után a füstje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése