Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt,
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... siess... keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése