Franz von Defregger (1835-1921) festménye: Gyermekportré
Elmúlt a nyár... Az ősi tüzek árván
Kihúnytak. Rég csak hamut hord a szél.
A hajam, látod, kendermagos tőle,
S a szemem alján apró szarkaláb.
Hol vagy te láng s voltál-e, mint ma érzem?
Vagy csak parázs, egy szikra volt csupán,
Vagy csak egy árva szentjánosbogár,
Mi máglyaként lobog egy régi égen?
Ó mennyi álom! Mennyi rebbenő,
Hiú reménység; foszló fénysugár!
Csillagtalan világba zártan élek,
És ki ne mondd, az út hová vezet...
- Fizess, ha kell! - Fizetjük százszor is
Hogy ujjaink közül kifolyt
Mint a homok, a végtelen idő!
A végtelen, a múló s oly rövid...
Te most növő palánta, álmodj bátran,
De értőn mérj meg múltat és jövőt!
S hogy késő könnyed soha ne legyen:
Álmodj a tettekért, de ne tettek helyett!
(Forrás: internet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése