Carl Olof Larsson (1853-1919) festménye: A házi feladat 1898.
Tanulj, kisfiam, de meg ne tanuld:
Hogy az ember milyen;
Tanulj, fiam, de meg ne tanuld:
Hogy az isten pihen.
Tanulj, fiam! Szíved ártatlan.
Keblem nézd: kinyitom,
Veszedelmes, átkos örökség
A tiszta szív, bizony.
Mint a szegény bolond vén Illés:
Sok mart sebem nyalom;
Nyögöm, zúgom, sírom, kesergem:
Megcsaltál, oh nagyon!
Ha elhagytál, elhagylak én is,
Az igát levertem...
Hah, de mi az? - Jer csak fiam, nézd
Az ég felhőiben?
- Eredj, játsszál. Szép, oh, szép
A bolond tiszta szív!
Kinyitom, mély, kéjes gyönyörrel
Ablakom szárnyait.
Égi látvány, nem földi rongy, sár
Egész földdel fölér:
Tüzes lovak lángzó sörénnyel -
A régi kent szekér!
Isten veled, szegény vén Illés!
Mondd az Úrnak: no hát
Leomlom újra lábaihoz
S fölveszem az igát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése