Aranysujtásos őszi esték
tücsökmuzsikás szép öregség
irgalmába ajánllak áldva
- nem tudom mennyi van még hátra
naponként mondjam el még jókor
ami benned a legfőbb jó volt
hogy minden minden úgy ahogy volt
mégis mégis csak érdemes volt
hogy árnyék volt hatalmam
amit akartál azt akartam
s úgy akartad amit akartál
ha kérték akkor is csak adtál
ki mindig tudta mi a dolga
ha a mennybe ha a pokolba
önmaga áldozata - foglya
- az istennek is sok lett volna
ki mindig tudta mit vállal
ispilángot járt a halállal
s mert naponként volt bekerítve
jól tudta mi az : kiterítve
naponként mondjam el még jókor
ami benned a legfőbb jó volt
hogy magadat is elfeledve
lettél méltó a szeretetre
ki hebegő család nélkül
a ráncokba is belekékült
és naponként megbúvott ebben
az irgalmatlan szeretetben
ne a sírnál nőjön a mérték hogy ki
voltál és mennyit értél
mikor mindennek szöge-éle
legömbölyödik holt-kímélve
s a göröngy-súlyos meakulpa -
dübög a koporsómba hullva
élőnek olcsó megnyugtatásra
drága sírkő - fitogtatásra
naponként mondjam el még jókor
ami tiszta emberi jó volt
s visszfénye hull szívemre áldva
- ha mégis én maradnék árva
"A csend beszél tovább,
Helyettem ő mondja el,
A csend beszél tovább,
Helyettem ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet,
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat.
Akkor is hallod a hangomat,
Hogyha fáj, hogyha nem szabad,
Mindig itt vagy, és ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése