Látva a hőst, mindnyájan ijedten visszariadtak
íly nagy férfival, ily bikaszörnnyel szembekerülni,
míg csak a távolból Thészeusz nagyot így nem üvöltött:
"Várjatok ott bátran! S aki fürgébb, fusson Athénba
hírnökként s vigye gyorsan a hírt Aigeusznak, apámnak,
megszabadítva eképp a töméntelen aggodalomtól:
Thészeusz nincs már messzi, s a vízben dús Marathónból
élve cibálja elé a bikát." Így szólt, amazok meg
kurjongattak: "Ié paián!" s őt helybe bevárták.
Oly falevél-halmot sem az északi szél, sem a déli
nem teritett még földre, s az ősz sem, a lomb-hullajtó,
mint aminőt a tömeg Thészeusznak a lába elé szórt,
és körülállták őt a parasztok, míg a parasztnők
.......öveikkel megkoszorúzták...
(Ford.: Kárpáty Csilla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése