Első szakasz
AZ OBVIDÉK ISTENEI
I.
1. Az Obközép öregének, Ajäsz-istennek hősi éneke
Minő neves fejedelemnek nevezik az én nevem!
Minő híres fejedelemnek híresztelik az én hírem!
Egy felül való vizem: a vize tágas, tágas Ob; -
Numi-Szornyi (Felső aranyos Ég) fölséges atyám
Ajäsz-isten öreget, ide rendelt engem.
Más felől való vizem: szent víz folyta szent tó;
Numi-Sorni fölséges atyám
Ajäsz-isten öreget ide igézett engem.
Ez az elterülő (ülő), mindenfelé levő hét vidék,
ez az elterülő, mindenfelé levő hét földrész:
mind az én hatalmammal áll fönn;
nyomorúságos subájú sok szegényem (t. i. híveim)
mind az én hatalmammal áll fönn.
*
Minő neves fejedelemkép terjesztik (vitetik) az én nevem!
Minő híres fejedelemkép terjesztik az én hívem!
Egy felől való vizem (ha) nézem:
szent víz folyta szent tavat nézek,
vadrésze bukdácsoló hat folyócskát lakom (ülök),
vadlúd bukdácsoló hét folyócskát lakom.
Másfelől való vizem (ha) nézem:
a tápláló Ob tágas vizét lakom,
a halas Ob tágas vizét lakom.
Ezen lakó helyemen
nyomorúságos subájú sok férfiam,
nyomorúságos subájú sok nőm
kóros hús kórja ha érinti,
beteg csont betegsége ha érinti,
én hozzám imádkozni jönnek.
Ezen vize tágas, tágas Obom partján
istennőcskét (uraló) hét vidék,
mind engemet tisztel (néz);
istenkét (uraló) hét vidék,
mind engemet tisztel.
Este követelt áldozatomat
reggelre nem halasztják (juttatják);
reggel követelt áldozatomat
estére nem halasztják.
Egy kötélre kötött hét áldozatot
hoznak ők,
egy kötélre kötött hat áldozatot
hoznak ők.
Szárnyas subám szárnyát (fogva) könyörögnek
ujjas subám ujját (fogva) könyörögnek.
Ha ragadós kór támadott:a ragadós kór ruhaszárnyától fölemelem (fölveszem) őket;
ha emésztő betegség támadott:
az emésztő betegség ruhaszárnyától fölemelem őket.
Bármilyen tájék (föld) lábkór érte férfia,
bármilyen tájék kézkör érte férfia,
ha én hozzám könyörögni jön. fölemelem;
lábkór nélkül, kézkór nélkül, egészségesen bocsátom el. –
Más-más vidékeket (is) hatalmas istenek laknak,
más-más vidékeket (is) erős istenek laknak:
(de) én, hét nyilas fegyvert viselő férfiú,
hat nyilas fegyvert viselő férfiú,
magam fölött semmi szárnyas istent nem ismerek,
magam fölött semmi lábas istenkét (bálványt) nem ismerek.
***
Érett ribiszke két szemem ha nézdegél:
hét tavon által néz,
hét Obkanyarulaton által néz;
a mely irány felé (szemeimet) oda vetem,
bármily dolog, bármily vétség, minden látszik.
Egyszer csak a mint nézdegélek, ím hogyan nézem: -
az Ob bal feléről, kelet felől
néppel telildesteli hajó, annak jövetele látszik.
A mint közelre jő,
érett ribiszke két szemű ím hogyan nézem: -
N y á r é s z fejedelmi asszony hadi hajója érkezett meg.
Ezen tágas vizű tágas Obpartra
az ő alattvaló (birtokolta) sok fegyveres szolgái
íme fölkapaszkodtak, íme följöttek;
s aztán íme Nyárész fejedelmi asszony szintén fölfelé lépdel.
Ajäsz-isten öreg, táplálékevő táplálékos elmém
ím hogyan elmélkedik: -
„Ilyen sokaságú nép számára
minő ijjat kell elővenni,
minő nyilat kell elővenni?!
Kimegyek s ököllel verem őket.”
Ajtós házam ajtajának külfelére
kimentem, ököllel verem őket.
Az egyiket csapom: erre rogy le,
a másikat csapom: arra rogy le,
szedni való bogyóképpen mindnyájukat fölszedem.
Miután szedni való bogyóképpen őket fölszedtem,
íme Nyárész fejedelmi asszony lép elő.
Nyárész fejedelmi asszony ím hogyan szól:
„Ajäsz-isten öreg, béküljünk ki!
Többé haddá föl nem kerekedem (t. i. én és népem);
ujjas subád ujjához könyörgöm,
szárnyas subád szárnyához könyörgöm:
bocsáss el engem elevenen!”
Ajäsz-isten öreg, táplálékevő táplálékos elmémnek
ím hogyan tetszik, hogyan szólok:
„És tégedet szolgáló leánnyal szerellek föl,
én téged szolgalegénnyel szerellek föl;
magad lakta, karmos evetnek meg nem mászható váradba,
magad lakta, fogas evetnek meg nem mászható váradba,
Nyárész fejedelmi asszony ekképpen visznek el!”
*
Most egy éjt s napot nálam töltött (hált),
egy éjt s napot vendégeskedett, mulatott.
Vendégsége, mulatsága elteltével
ugyancsak minapi (jött) hajójára szállították. –
Sokáig vitték, rövid ideig vitték, egyszer csak
karmos evetnek meg nem mászható várához,
fogas evetnek meg nem mászható várához
érkezett ím Nyárész fejedelmi asszony.
Örvendő lábát, örvendő kezét ím emeli (vette):
„Csakhogy valamikép életben megérkeztem!” –
Réves városa revéhez miután kikötött (fogózott),
otthon maradt sok apród legénye
a folyó felé ereszkedik, ím miképpen szól:
„Karmos evetnek meg nem mászható váradba,
fogas evetnek meg nem mászható váradba
hogyan jutsz föl Nyárész fejedelmi asszony?”
Nyárész fejedelmi asszony ím miképpen szól:
„Mögös házam mögött áll egy vasszék,
kössétek meg két végét két vaslánczczal;
azután eresszétek le, én oda fölülök
s ti engem húzzatok föl!’
Erre fölhuzták. Midőn fölérkezett,
örvendő lábal, örvendő kézzel örvendezett.
Kik őt elhozták, szolgáló leányai és legényei felé
ím miképpen kiált alá:
„Gyermekek, Istennek menjetek, kedveseim!
*
Ha Ajäsz-isten bácsitokhoz megérkeztek,
üdvüzletem szavát vigyétek!’
Most a szolgáló leányok és legények
orros hajójuk orrát visszafelé fordították
a vízfolyás irányában, ím úgy jönnek.
*
Miután hosszú ideig jöttek,
miután rövid ideig jöttek, egyszer csak
Ajäsz-isten öreg bácsikájuk lakta
vize tágas tágas Ob partja tűnt íme elő.
Réves városuk révéhez a midőn fölkapaszkodtak,
Ajäsz-isten öreg bácsijuk a folyó felé lépdelek.
Ajäsz-isten öreg bácsijuk ím miképpen szólok:
„Gyermekek, egészséggel jártak?””
„”(Igenis, úgy/ jártunk, Nyárész fejedelmi asszony üdvözletet küldött.””)
„Gyermekek, vonjátok a partra hajótokat, evezőtöket,
azután jőjjetek be a házba!”
*
Hét ég közelében,
hat ég közében
Numi-Szornyi atyám rendelte
vize tágas Obom partján
szent földdarabomat most továbbra ülöm.
Ekképpen való ültömben
ének híresztelte énekhős,
monda híresztelte mondahős
Ajäsz-isten öreg a mint ugyancsak úgy (mint előbb)
hét éjjelen át, hét nappalon át,
hét tavon keresztül nézek,
hét Obkanyarulaton keresztül nézek,
egyszer csak érett ribiszke két szemű
ím hogyan nézem: (az Ob) alvidéke felől
néppel telidesteli hajó jön.
Közelébb, fölismerhető távolba alig jő,
nézem: közepes hajó közepén
Teek-hős, ő ül ottan, (úgy) látható;
vörös rókaprémes (sapkájú) férfiú,
fekete rókaprémes (sapkájú) férfiú,
az ő jövetele látható.
Réves városom révére a mint megérkeztek,
éles hangú hangos kiáltást kiáltottak mindnyájan.
A partra fölkapaszkodtak, a mint följöttek,
íme ismét éles hangú hangos kiáltást kiáltottak.
Azután téres falum terén,
téres városom terén,
mintha valamit csinálnának, olyan zaj hallik.
Kardlapos jeles kézzel
kimentem most;
érett ribiszke kétszem
ím hogyan nézem:
hát Teek-öreg a hajóréven áll.
Amint úgy áll, haragos férfinak megjött a haragom,
dühös férfinak megjött a dühöm.
Kardomat erre viszem:
mint hegyi fű, mint erdei fű hull a nép;
kardomat arra viszem:
mint hegyi fű, mint erdei fű hull a nép.
Most, a nép elpusztulása után
íme Teek-öreghez megyek le a partra,
úgy gondolván: ezen kardomat
ezen Teek-öregen apróra fogom törni.
Midőn leértem, Teek-öreg így szól:
„Ajäsz-isten öreg! nekem számodra vagdalni való
micsoda húsom van,
micsoda csontom van?!
Vajha még egyszer elevenen
te engemet elbocsátanál!
Nyusztbőr-imádsággal imádlak,
rénbőr-imádsággal imádlak,
óh bocsáss engem szabadon (tkp. által)!”
Ajäsz-isten öreg
táplálékevő táplálékos elmém ím hogyan elmélkedik:
„Ha őt most megölöm, ugyan mennyire fog lelkem csillapodni,!
Hadd tartsa őt meg Tärém (az isten) továbbra is elevenen!”
Azután Teek-öreget rendkívül megsajnáltam.
Teek-öreg most ím hogyan könyörög ismét:
„Ajäsz-isten öreg! én egymagamban (tkp. magam nagyságával)
hogyan (hová) jutok haza?”
Ajäsz-isten öreg ím hogyan szólok:
„Teek-öreg! nekem, hogy téged haza vigyen,
semminemű apródlegényem nincsen;
te változzál el róka alakjára,
haza úgy mendegélj!”
Most Teek-öreg kardját nekem ajándékozta,
maga pedig róka alakjában ezzel elment.
Most a mint a kard felé nézek:
fegyveres szolgáim vére oda tapadt (ott áll).
Fegyveres szolgáimnak ím hogyan szólok:
„Ezen hegyes kardot, híres szablyát
szent víz folyta tómhoz vigyétek,
mossátok le ott vérét!”
Most a hegyes kardot, híres szablyát
ím elvitték, hogy megmossák.
Miután megmosták, én hozzám hozták.
Im nézdegélem: olyan jeles
hegyes kard, híres szablya volt!
Ajäsz-isten öreg most im hogyan szólok:
„Az ember korabeli világ beáltával (tkp. ülepedése után),
az ember idejebeli világ beálltával
ez a hegyes kard, híres szablya
véráldozatot fogadó véráldozatos istenkévé változzék,
ételáldozatot fogadó ételáldozatos istenkévé változzék!”
Miután így elbűvöltem,
ha afféle inséges világ áll be (születik),
ha afféle nyomorúságos világ áll be,
hogy valamely vidék felől had érkezik:
kéz-segítséget, láb-segítséget hadd nyujtson (csináljon)!
*
Most hét éjjelre lefeküdtem,
hét nappalra lefeküdtem;
egyszer csak fölébredtem.
Táplálékevő táplálékos elmém
egyre nem csillapodik;
vízivó vizes elmém
egyre nem csillapodik.
Gondolom: én oly hosszú ideig feküdtem,
lehet, hogy falum (azalatt) faludarabokká rombolták (csináltatott),
lehet, hogy városom városdarabokká rombolták.
Érett ribiszke két szemű
hét tón által ím hogyan nézdegélek,
hét Obkanyarulaton által ím hogyan nézdegélek:
Ime egyszer csak hét teli hajó jövetele látható;
hat hajómban csupa szarvas állatok állanak,
hetedik hajómban tarka ló áll.
Miután hosszú ideig jöttek,
miután rövid ideig jöttek,
ezen réves városom révéhez kapaszkodtak,
ama szarvas állatokat íme fölhozták a partra,
ama tarka lovat szintén fölhozták a partra.
Az én ajtós házamnak ajtaja két feléhez
rénbikát kötni való erős kötéllel
íme ide kötötték;
szarvas állatot kötni való erős kötéllel
íme ide kötötték.
Most velük levő varázsló emberüket
íme varázsolni ültették.
Ajäsz-isten-öreg lelki réülést bocsátottam (tettem) reá,
ezzel eljöttem (hozzá) s ím miképpen szólok:
„Nyomorúságos subájú sok szegénykém,
kezetekben tökéletesen egészségesek legyetek,
lábatokban tökéletesen egészségesek legyetek!
Ezután egybekötött
háromszáz szarvas állatotokat öljétek le;
azután pedig ezt a tarka lovatokat öljétek le,
Majd azután egy akasztóíves hét üstöt akasszatok (tűz fölé)!
Gőzölgő (gőzös) edény gőzét veszem,
füstölgő (füstös) edény füstjét veszem.
Azután e háromszáz szarvas állatom bőreit
újonnan nőtt (fiatal) kis fa ágára akasszátok föl,
ezen tarka ló bőrét szintén oda akasszátok föl!
Numi-Szornyi atyátok jó szemmel fogja nézni,
Numi-Szornyi apátok kegyes szemmel fogja nézni.
Ezután a magatok lakó, istennővel levő házatok szögletébe,
a magatok lakó, istenkével levő házatok szögletébe
menjetek Tärémmal (istennel), két üdvözletem (adom),
menjetek Tärémmal, három üdvözletem (adom).
*
A háromszáz szarvas állatot erre leölték,
azután ama tarka lovat is leölték;
azután egy akasztóíves hét üstöst akasztottak a (tűzre);
gőzölgő edény gőzét vettem,
füstölgő edény füstjét vettem.
Azután e háromszáz szarvas állat bőreit
újonnan nőtt kis fa ágára aggatták föl
s e tarka ló bőrét is oda akasztották.
Azután leeredtek a partra.
A szent vízzel folyó szent tó,
közepes tó közepére a mint eljutottak,
ime éles hangú hangos kiáltást kiáltottak:
„Numi-Tärém atyánk kiáltásunk hangját hadd hallja meg,
Numi-Szornyi apánk kiáltásunk szavát hadd hallja meg!”
(Forrás: Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi – I. füzet, vogul szövegek és fordításaik – Saját gyűjtése és Reguly Antal hagyományai alapján közzéteszi Munkácsi Bernát – Bp., 1892.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése