Ó, ki kedvesemé vagy, kis madárka,
ó, kit játszva ölel magához ő, kit
gyakran ingerel és kinek kisujját
nyújtja, hogy dühösen csipogva csipkedd! –
amikor gyönyörű egyetlenemnek
kedve támad eképen szórakozni,
- tán hogy bánatait felejtse kissé
s gyötrő lángja belül szunnyadjon addig -:
bár tudnék veled én is elmulatni
s űzhetném el a bút nehéz szívemről.
(Ford.: Dsida Jenő)
(Forrás: Erdélyi Helikon 1931. jan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése