A szomjazónak inni adj,
az éhezőnek enni,
ne fontolgasd, hogy amit adsz
mit ér, hogy súlya mennyi,
önmagadból is adj, ne hidd,
hogy valamit is vesztesz,
szorítsd bátran a szenvedőt
az elárvult szívedhez,
így teremti meg a tavasz
benned üde világát,
és a megszentelt füstölők
jó tömjénfüstje jár át,
kinyílnak a rejtett kapuk
előtted, s oda lépsz be,
ahonnan mindent látni fogsz:
a nagy felismerésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése