Szabó Sándor (19. sz.): Karácsony

 
Karácsony, békés ünnep, üdvözöllek!
Érzi varázsod gazdag és szegény,
Vigaszt nyujtasz a nehéz szenvedőnek,
Tőled éled fel sok veszett remény;
Boldog lelkeknek örömét tetézed,
Balzsammal könnyítsz sok fájó seben,
Erőt nyer tőled sok küzdelmes élet,
s nyomodban béke, vigasz, üdv terem.

Nem csak gondatlan gyermek csügg epedve
Áldott Karácsony, rég várt jöttödön,
Az agg is mintha újra ifju lenne
Száz új reményt sző egy boldog jövőn;
Hittel lelkében visszatér nyugalma,
Még sirjára is békésen tekint.
S egy boldogabb, szebb lét felé haladva:
Könnyebb viselni élte terheit.

S a kik egymásért élnek, mily szeretve
Simúlnak össze, mint boldog család,
Nemesbedik az ifju gerjedelme,
Sok özvegy, árva ma segélyt talált
A mécs is mintha büvös lánggal égne
S gyémánt ragyogna a kunyhók fölött…
Mert a ki bizva, esdve néz az égre,
Angyal hoz annak vigaszt, örömöt.

Jó áldott angyal! A ki földre szállva
Magadhoz váltasz millió panaszt,
Megjelensz annak, aki jöttöd várja,
S jóságod boldog perczeket fakaszt.
Óh szállj azokhoz, kiknek szive, lelke
Hitet, reményt könnyelmün elvetett,
Hogy jóságodtól mind, mind visszanyerje,
Az örök, fényes, elvesztett eget.

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 52. szám, 1896. dec. 27.