Gyulai Pál (1826-1909): Tanács

Kiket szeretsz s a kik szeretnek
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj’ rájok sokáig!
De öntsd ki szived’ s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bosáss meg! Hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. Mutatványszám, 1897. dec. 24.