Kun Béla (1886-1938): Ezer év

 

Mi ünnepzaj kél Alföld rónaságán?
Mi hatja át a büszke bérczi tájt?
Mi láng a szivben? – Óh mi büvös érzés,
Mely egybeforraszt népet és királyt!
- Átküzdött ezredév sirjánál állunk,
S a sir felett örömdalt zeng szivünk,
Élet jelent e sir, biztatva lelkünk,
Hogy másik ezredhez lehet hitünk.

Voltak népek, világrázó robajjal,
Rombolva száguldtak, mint fergeteg.
S hová levének, hol van nagy hatalmuk?
- futó csillagként mind letüntenek.
S jött egy maroknyi nép, Kelet magyarja,
Nyomán nem rítt fel átkos pusztitás,
Hazáért lángolt s megtalálva honját,
Nem tünt le többé, mint a többi más!

Ám vad vihar zúdul a büszke tölgyre,
Széjjel tördelve lombdús ágait,
A törzs tovább él s hajtást hozva ujra,
Átküzdi az idő zord századit!
- Felettünk is tombolt vihar haragja,
Emésztő harczon hulltak hőseink,
De nem hiába! Ősi, szép hazánknak
Életerőt adtak küzdelmeink.

Ha egy szemernyi hála él szivedben:
Félistenek sora keletkeze!
Ha volt is átkos bününk, ámde foltját
Lemosta mindig megváltók keze.
Kietlen gyászmező komor csendjébe
Királyi lélek új éltet lehelt,
S nehéz rabságban mindig külde isten
Szabadságért hevülő, hős kebelt.

Ha egy szemernyi hála él szivedben:
Óh nagy világ! Együtt örülj velünk!
Hisz vértől ázott századok veszélyén
Erős karod, bástyád volt nemzetünk.
Lengett a zászló nagy Hunyad kezében,
Egész Nyugatnak büszke zászlaja,
Nemcsak Magyarhon: a kereszt javáért
Zúgott fel irtó háboruk zaja.

Egy csillagunk volt mindig! Égi fénye
Sugározá be ez évezredet,
S fény nem hal ki másik ezreden sem,
Virulnod kell szabadságszeretet!
Mig messze porló hős emléke szent lesz
S feledve nincs az önzetlen vezér,
Kit hüs keblére nem rég zárt e szent föld:
Addig e szép erény örökre él!

Népem! Ha mindent megtagadna tőled
Gonosz irigységgel sok ellened,
Ez egyet nem! Hogy nagy ősök nevétől
Ragyog évezredes történeted.
Légy büszke rájok; méltó mind halálig,
S jöhet vihar, mely mindent felkavar:
Apáid tettin gyulva lelkesülve
Mint sziklabércz, szilárdan állsz magyar!

Föl! Nagyra föl, hogy ezeredév határán
Olvadjon egybe mult, jövő, jelen!
- A multnak annyi fenkölt példaképe
Imádott népem! serkentőd legyen.
Igy lelkesülve áldozz a jelennek,
Áldozz hazádnak, mint csak teheted,
Hogy hiven épitett jelenre várhasd
Méltó jövőd, a másik ezredet.

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 19. szám, 1896. máj. 10.