Merre vagytok, szigorú asszonyok,
vas-ölűek, fehér-hold mellűek,
ti, igazságra szomjas szoptatók?
Egyetlen lábnyom eligazítna már
a kávéházi teraszok előtt,
ahol az enni-inni-enni-inni-hangzik,
egyetlen mozdulat hozzátok intene
a csarnokok tolongásaiból,
egyetlen szó elindíthatna engem
sorsom felé, amely szorongva vár már.
Csönd van köztünk, szigorú asszonyok,
vas-ölűek, fehér-hold mellűek…
Lelkesítő szavatokat szeretném
rászorítani szívemre, ti drágák,
s csak fecsegést, fecsegést hallok egyre
pénzről, divatról.. Értetek kiáltok!
Mert egyedül szorongok, asszonyok,
s nem érzem szíveteket, csak a szátok.
Forrás: Somogyi Néplap 21. évf. 156. sz. 1964. júl. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése