Ha már én nem leszek,
vándorok,utazó férfiak és nők,
itt keressetek,
a kövek és az óceán között,
a tajtékcsillogásban.
Itt keressetek, keressetek csak,
mert ide visszatérek, szótalan,
ajaktalan, megtisztultan visszatérek,
hogy a víz mozgásává legyek,
óriás, zabolátlan szívévé.
Itt tűnök el, s itt bukkanok elő é
itt lesz belőlem, lehet: kő és csönd.
Forrás: Somogyi Néplap 21. évf. 156. sz. 1964. júl. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése