A virág itt is csak virág.
Kiverekszi magát a fényre
sötét bimbójából a rózsa
- hajnal lapul a kerítésre.
Szemben csattog astampfoló,
megállás nélkül, szakadatlan.
Az álom azért itt is álom
a tártablakú otthonokban.
Ziháló tehervonatok
mozdonyaiból száll a szikra.
Hívja ki sorsát az erősebb,
ha tud szárnyaljon magasabbra.
Pásztáznak rőt reflektorok,
csikorognak a fékek sírva.
A száguldás szép, pazar ívét
a vén sorompó megszakítja.
Gyönyörű példázatokat
mutat föl ez a városszéle.
- Hogyan? én tudom igazán!
Te se hullj soha csüggedésbe.
Forrás: Somogyi Néplap 21. évf. 168. sz. 1964. júl. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése