A föld alól feljött a fa,
mert ott örök az éjtszaka.
Az éjtszakából felrohant
és most virágzik boldogan.
Zöld karját a szélnek kitárja
s táncol nyugtalan futamára.
Magával hozta a vizet,
magával hozta a tüzet.
A tűz a lelke, víz a vére!
S ránéz az égbolt fellegére,
nézi a felhőket sokáig
s mint a felhő, repülni vágyik…
A föld alól feljött a fa,
mert ott örök az éjszaka.
S most itt zizeg, szemben a fénnyel.
Álljátok körül ünnepéllyel!
(Debrecen)
(Forrás: Napkelet 9. sz. 1931. szeptember 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése