Mért nem felelsz? Nem a kárhozat pokla,
Új élet lesz, hol a mult véget ér.
Nézd az utat: mennyi bús asszonylépés,
Itt nincsen sár, a Dante-út fehér.
Haza megyünk. A vérző álom-máglyák
Leégtek mind. Kis amphora lobog
A szív helyén, benne egy késő hajnal
Bús éjekért most gyújt áldozatot.
Még él a vád, eskük Maremma-mérge
Lelkedbe mar, de vissza nem oroz,
A hét bűnök zord körén, vak parancsán
Kiért az út s csókzápor záporoz.
Ó, mennyi szomj! A vén Arno virányán
Új virág lesz. A mult messze zenél,
Az Inferno, az éji lángviharzás,
A két galamb, a megvert szenvedély.
Sokat sírsz-e? Hamvadó Dante-sors ez,
S te, Beatrix, a drága messze fel –
(Két nagy szeme, mint két nagy bolygó árnya
Felém suhan, hallgat és nem felel.)
(Forrás: Napkelet 9. évf. 10. sz. 1931. október 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése