Wass Albert: Hulló csillagok

Egy égő csillag száll keletre,

útja ezüstös lángban ég;

távolba tűnt... szikrázó útja

már nincs sehol, már újra kék.

Ha lelkünkben lehull egy csillag,

nyomában égő seb akad,

de vér-rubinból fényes útja

örökre fáj a fény alatt.