2017. okt. 7.

Vidor Marcell: Madonnák



1.
Te nézz le lelki romjaira
Te szelíd, dicsfényes Madonna,
Kihez az élet árnya soh’se ér,
Ki szeplőtlen vagy, szűz és hófehér.

Sugárzó lény, hótiszta oltár:
Engem a sors, lásd, letiport már,
S mint tehetetlen, gyönge gyermeket
Végső útján karodba kergetett.

Tekints ez omló könnyhalomra,
Segíts meg glóriás Madonna!
Mi vad tusán belőlem kiveszett,
Anyám, add vissza balga hitemet.

2.
Az én Madonnám… a szeme tüzel,
Ajka bíbor az izzó lángolástól,
Szívében rejtett vágyak láza forr
És semmi sincs a béke sugarából.

Csókjában nincsen szelíd nyugalom,
Hol elpihennék lágyan, ringatózva,
Az ő szerelme háborgó vizek
Hullámhasító, dacoló hajója.

S én szárnyaszegett, viharvert madár,
Kiűzve messzi, vészes tengerekre:
Amíg az örök sírba zuhanok,
A ködös éjben keringek felette.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése