Harkán temettek el, én Pistukám,
drágám, öcsém, és annyi év után
halálomig el nem felejtelek.
Ketten voltunk testvérek, kedvesem,
nem hullt közénk az önzés sohasem,
s mégis, jit ért a testvérszeretet?
Behívóval jött érted a Halál,
Mert ember embert üt le, megzabál,
halálod az én háborús sebem.
Hazahozták hát porló csontodat, -
a dísztemetés nyugalmat nem ad.
Vergődik, fullad, kínlódik szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése