Futott a városon át fekete ember.
Lámpásokat oltott létrájára hágva.
A halovány hajnal csak ezután kelt fel,
a fekete ember létrájára hágva.
Ott, ahol nyugodtan nyújtóztak az árnyak,
ott, ahol sárga fényt festettek a lámpák,
hajnal szürkesége áradt, egyre áradt,
függönyök és ajtók útját el nem állták.
Nyomorult a város minden hajnalon.
Egy fekete ember sír az udvaron.
(Ford.: Veress Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése